Vaskalap

Nem ez az egy nap, jó?

Ma nem megyek a fészbukra, vagy behunyom a szemem.

A Szent Anyaság intézménye távol áll tőlem, ezért aztán csak cicegéssel tudom szemlélni a "mamikámforever" típusú megnyilvánulásokat.

NEM május első vasárnapja az anyák napja! Írtam én már erről nyilván, aki unja, ne olvassa.

Amíg nem vagy anya, nem tudod. Addig csak egy nap, egy bokréta, esetleg csoki, ágyba vitt reggeli, mittomén. Majd mikor már anya vagy, megtudod.

Egy százszorszép odakészítve, csak úgy. Türelmes kísérgetés a kertben, itt is nyírd le, ott is, arra vigyázz. Remegő büszkeség, mert olyan sok ember előtt táncol. Már megint versenyre megy, ilyenre is, olyanra is. El nem mulasztott estipuszi, még akkor sem, ha én már alszom. Bizalommal megosztott érzelmi viharok. Dicséretek, idegen szájakból. Terv, jövő, eredmények. Amikor azt mondja: Majd az anyukám szed nekem pörköltet. (Igen, ez is.) Az első bográcsos, önállóan. Hogy már elintézi egyedül amit kell, mert olyan nagy és okos, hogy meg tudja csinálni. Mert olyan pöttöm volt mindkettő, hogy elfértek az apjuk tenyerében.

Nekem ez a lényeg. A fejlődés, a haladás, az önállósodás, hogy nekem lassan már csak annyi a dolgom, hogy álljak a háttérben és mosolyogjak.

Gyerek ez még, gyerek.

Szalad a gyepen, hosszában, jobb kezében citromleves flakon, vízzel, a válla fölött tartja, szalad, folyik a víz, nézi, nevet. Jön mindjárt, segít, csak megpróbálja mégegyszer.

Én állok a vasvillára támaszkodva, őrzöm a tüzet és nézem a gyereket.

Később, szalonnasütés közben meg olyanokat mond a sötétben, mint egy szakállas bölcs.

Elvetette az uborkát, segített locsolni, megpróbálkozott a tőkék elhordásával is, de azokat apa is nyögve emelte a talicskára. Jött-ment, mozdult, részt vett az előkészületekben, később hozott még kenyeret apának.

Árnyékbokszoltunk. Égett az udvari lámpa, jó hosszú árnyékunk vetődött a fűre. Hamar rájöttünk, hogy nem jó, ha szemben áll velem, mert a füvet nézzük, nem egymást, úgy nagyon esélyes az orrbavágás. Játszottunk. Rémeket árnyékoltunk a nagy fenyőre is a tűz fényénél.

Ez de fog hiányozni majd.

...az élet, visz a sodrása.

Vaskalapot.

Áfaellenőrzés.

Hiányérzetem van, erős.

Hisztizik az ANYA bennem.

Külön program nekünk a védőoltások beadatása Bével, mert ájulós. A többiek akkor kapták, mikor ő beteg lett. Természetesen aláírtam, visszaküldtem a papírt, beszéltünk az orvossal, védőnővel róla, igen, a szünet után elviszem. Addigra összeszedi magát, mégiscsak nagy volt a láza. Tegnap eszembe jutott, a jövő hétre beterveztem.

Nem volt gond, gyorsan elhevert, de most akkor menjen néptáncra?

Francba.

Jó nagy hülyeség, de cserbenhagyónak érzem magam. Amúgy meg örülök, hogy túl van rajta, nem lesz külön program.

Aztán.

Tegnap bicajoztam egyet a tanösvényen, végig azon az úton, ahol reményeink szerint (ha nem esik az eső) szombaton összeszedjük a szemetet. Nem volt kint a víz, nincs sok motyó. A bugyogónál (nem bugyi, bugyogó*) viszont láttam négy traktorgumit. Nem értem. Napi egy köbméter szemetet ingyen le lehet rakni a hulladékudvarban. Gumit is. És a töltésen sem kell átgurítani. Miért???

Hogy van képe bárkinek, bármit lerakni oda? Soha nem ment végig még az ösvényen? Gyalog se?

A bugyogótól visszafelé jó darabon sorban vannak a fák, telepített, nem tudom hány éves erdő. Olyan az út mellett, mint egy oszlopsor. Magasak, egyformák, szépek. A betonhidas kifolyónál kezdődik az erdő kócos része, az meg azért szép. Ott van a kétlábú fa, át lehet bújni alatta. A kutya előszeretettel vezeti át a gazdáját a pórázzal a törzsei között. Aztán jön a szakadós rész: tavaly hosszan leomlott a part. Talán ennek tudható be, hogy egy nagy és öreg fűzfa kiszáradt. Tavalyelőtt a szemétszüreten négy gyerek érte körbe a törzsét. Most sok fa lecsúszott három-négy métert, de ezek nem bánják, kitalálták már hogyan kell túlélni, ha feszt víz alatt van a gyökérzetük.

Az ösvényen meg figyelni kell, mert sok a homokcsapda, ugyancsak tavalyelőttről. Hozta és lerakta a víz. Mókás, mikor megfogja a bicajkereket.

A rakodó után nincs aljzatnövény, olyan sűrű az erdő, viszont a Pityu híd után most nem szeretek járni: kitermelték a fákat. Milyen szépen is hangzik ez így. Még idén ősszel újra kell telepíteniük az erdőt, de erről inkább nem is beszélnék, mert fájós.

És már oda is értem a mólóhoz. Meglepődve tapasztaltam, hogy kobrajani már leköltözött, már vigyázza a csónakokat. Azt a hármat-négyet.

Szóval: nem látja a köcsögje, hogy nem illik oda a traktorgumi az erdőbe???

*Bugyogó: a falu tisztított szennyvizét átemelik a töltésen és a folyómedréből jön fel, tehát nem belefolyik, hanem felfolyik, bugyog a parttól kb. 3 méterre a vízben, mikor eljön az ideje (gondolom, összegyűlik annyi, hogy beindul a szivattyú.)

Ha azzal töltöd a húsvéthétfőt, hogy egymás után megnézel hat romantikus (Bé szerint pasikeresős) filmet, akkor ne csodálkozz kedden, hogy nem ragad meg a munka szépsége.

Nem, nem fogod tudni kiverni a fejedből a tegnapi élményt.

Ilyen csend lehet itthon, ha üres a ház. Már a billentyűket is óvatosabban nyomom le.

Ketten vagyunk, A olvas a másik szobában, néha köszörüli a torkát, néha lapoz, néha jön, megnéz, vigyorog.

Jó ez a béke.

Ide egy szép hosszú bejegyzést képzeltem el betegségről, lázról, gyógyszerekről, közös élményről éjszaka (köhögés - kórusban), a szám körül kialakuló nemherpeszről, de nemtommijez, mindegy a Tetrán majd elintézi jelenségről, viszont biztosan a betegséggel függ össze. Arról, hogy mi tartjuk el a pihepuha papírzsepik gyárját és közösen nem csinálunk semmit inkább, mert az jó, de valahogy mégis főződik egy-egy tank tea.

Két napig a telefonom is néma volt, pedig hívtak, ügyfelek, nem ügyfelek, de nem érdekelt, igen, ENNYIRE.

A combosan megijedt tőlünk, magától, hát hogy' képzeli egy betegség, hogy így elbánik velünk. Ne küzdj ember, pihenj. Kicsit engedd el magad, csak úgy, ugye milyen jó reggel visszafeküdni és délig lebegni a valamiben, mert nem alvás ez, csak lebegés, szendergés, bejönnek a hangok, neszek, zörejek a fejbe, aztán elmennek, maguktól.

Bé hozta a formáját. Akkor én még jól voltam, fürdettem, már megint a hideg vízben, ő meg énekelt, édesjóistenem, bár ne tette volna. Akkor este még sokat beszélgettünk és igen, megint a lélektan, Anya, mért énekeltem én? Mért hangoskodtam? és innen eljutottunk egészen messzire, közben mértem a lázát, lestem a szemét, eltűnik e belőle az üvegesség. Jó vele aludni. Ha meggyógyulunk teljesen, akkor összehozunk egy együtt alvást, hogy ne csak mindig betegen...

Közben odakinn kipattogtak a rügyek, sokkal zöldebb a töltésoldal, ni az élet nem állt meg, nem vár ránk, megy tovább, majd csatlakozunk. Kikelt a Bé salátája, itt-ott majd kaszáljuk, nagyon csíraképes magot vettem. Kikelt a lila, meg a benettonzöld borsó is, a zöldséget-répát meg se néztem, azok még úgyse. Persze, a Gergely-napi krumpli még sumákol, de jól is teszi, hideg van neki. A védett oldalon elnyíltak a nárciszok, ott nagyon meleg volt, a tulipántok meg már az utolsó simításokat végzik a sminkjükön, lassan színpadra lépnek. A nefelejcseken csodálkozom minden évben: levél még szinte sehol, de a virágok meg már virítanak a málnásban, meg amerre csak elfújta őket a szél, igen, a gyep közepén is.  Aztán szépen megnőnek a levelek, de a virágok még mindig kéklenek. Szépek. El kellene sétálni az ernyős sármás kert felé, de most lusta vagyok, meg hideg is van. Holnap arra jövök haza, megnézem majd, virágoznak e már. A százszorszépeket mondtam már? A halványrózsaszínes kicsi virágfejeket egészen közel a földhöz itt a konyhaablak alatt? Most odasüt a nap, éppen nem takarja felhő, szinte világítanak, kiabálnak, hogy nézzem meg őket.

Ki is megyek hozzájuk kicsit.

Íme.

Szokás szerint nem ennyit kaptam, hanem többet, de ugye válogatni kell.

És megérte várni.

Kattintsatok, nagyítsátok őket.

Köszönöm, Oak!

Ha nem halok meg ma éjjel a 37,2-es LÁZtól, akkor szóljatok már rám, hogy képekkel tartozom!

köszi

Sógornőm kismilló éve Skóciában él. Ma, előre megbeszélt randi alapján bemutatta skypon A Pasit. Beszélgettünk, sógornőm fordított, nevettünk. Megérkezett eM is, odaült, ő tud angolul igazán. A elmenőben még odavetette: Mondd meg neki, hogy kiheréljük, ha Gabikának baja lesz.

Takarítom a könyvespolcot. Létrára fel, le, porszívó, rongy, mp3.

Bé jön egy kockás papírral, meg a matekkönyvvel, hogy segítsek már ebben a feladatban. Elindítom pár jól irányzott kérdéssel, visszatérek a polchoz, a kölök dolgozik, grafikonokat rajzol, metszéspontok, hogy nevezzem el, szerinted hogy kell felírni, jól akarom megcsinálni.

Szaporodnak a kérdőjelek a fejemben.

A következő körnél rájövök, hogy többek között mi zavar: papírra dolgozik a kölök, nem füzetbe.

- Mér papírra csinálod? Betelt a füzeted?

- Nem, ez szorgalmi.

??????

Készen van, odajön, tapsol (ha megérint biztosan leugrok a létráról, üvölt a zene a fülembe): - Mit segítsek? -kérdezi.

Igen, a pilláit is rezgeti.

Valami van. De MI?

Az úgy volt, hogy elmondtam magamban egy komplett bejegyzést ma bicajozás közben, de most meg alig tudom felemelni a kezem, hard zumba volt.

A lényeg:

- Tiszavíz

- csatorna

- denevérek

- faárnyék a vízen

- Quimby

- aszfaltcsík

- őz

- nyúl

- fácán

- vasút

Mióta nincs kukksötét hat körül, zumba előtt tekerek egy zsírkihajtót. A penzum a csatornahídig tart, ez két Quimby számnyi idő. Élvezem. A hajtást, és azt is, hogy olyat csinálok titokban, amit HATÁROZOTTAN tiltok mindkét fiamnak: üvöltő mp3-al bicajozás.

A hídnál megállok, zene kikapcsol, megnézem a vizet. A Tiszából szivattyúzzák már napok óta, töltik fel a halastavakat. Még pityereg egy-két madár. Tegnap valami felzavarhatta a tavaknál a kacsákat, mert háborúsan méltatlankodtak, nem irigylem a behatolót. Még elhúz felettem egy-két elkésett kócsag, kárókatona, kacsa, szürkegém, de igazán sok már denevérekből van ilyenkor, estefelé. Nem látszik mozdulni a víz felszíne, jól meg tudom bámulni a parton álló fűzfa tükörképét: már a rügyek is látszanak, nem csak az ágak, vesszők.

Felrakom mostmár a villogókat a bicajra, bekapcsolom ismét a zenét és visszafelé csak amolyan "a kényelmesnél kicsit gyorsabb" tempóban megyek. Ez a zene jön sorba, így hát nem kell csodálkozni, hogy hullámvonalban megyek az aszfaltcsíkon. Néha elgondolkodom, hogy vajon eszükbe jut e ezeknek a zenészeknek, hogy kik (középkorú családanyák), milyen körülmények között (takarítás, kertezés, bicajozás) hallgatják a műveiket.

Tegnap láttam még egy  őzet, egy fácánkakast és egy hatalmas mezei nyulat.

És kifelé, meg visszafelé is fehérre váltott a vasúti átjáró lámpája, mire odaértem.

Azt mondja a bicajszerelő, hogy az első kerékbe egy agydinamó, a hátsóba meg egy agyváltó és már van is egy új bicajom.

Hm.

Meggondolandó, bár szeretem, hogy kontrás.

De ugye itt-ott kicsit rozsdáskás. Az meg azért jó, mert egy ilyen öreg csotrit nem akarnak lenyúlni, az meg nem látszik (?) rajta, hogy BELÜL micsoda értékek vannak.

A hibus ott van, hogy mindez alapáron 30 000.

jááááj

Tegnap délután azt álmodtam, hogy a 60 körüli könyvvizsgálóval motorozok, aztán még felfért mellénk egy ismerős lány is, meg két hűtőkosár, fagyott hússal teli.

kép

Első

A nyugdíjbiztosító kiküldte a leveleket az összes, tavaly még rokkantnyugdíjban részesülő ügyfelének, miszerint ugyanúgy kapja az ellátást, de márciusbn mindenképpen jelentkezzenek felülvizsgálatra.

Jó.

Kiküldte egyik ügyfelünknek a szokásos "zöld papírt", melyen igazolja a tavalyi összes nyugdíjszerű jövedelmét és az idei várhatót is, pontosan meghatározva az emelést is.

Jó.

Ezen ügyfelünk megkapta a januári ellátását, örült is kicsit, de nem sokáig, mert a nybizt tovább levelezett vele: ugyan fizesse már vissza, mert tévedésből kapta.

????????

Ügyfelünk ideges lett, futott fűhöz-fához, beszélt a helyi igazgatósággal, de a fővárosi központtal is.

A következő információkhoz jutott:

- igen, fizesse vissza

- minden nap egy órás továbbképzés van az igazgatóságokon a napi "mihez tartjuk magunkat ma" elv megosztásának érdekében

- a januári levél és a "zöld papír" SZÓRÓANYAG volt.

Második

Még tavaly elindítottunk egy nyugdíjkérelmet. Nem ügyfél, jó ismerős. Nevezzük  férfit Gézának, nem ez a neve, de tökmindegy is.

Gézánk idén januárban tölti a TAVALYI törvények szerinti nyugdíjkorhatárt, ennek tudatában fogtunk az ügyhöz. A volt munkahelye vállalta, hogy az idei évre eső napok utáni járulékot kifizeti. Az ügyintéző(k) szerint ez, így rendben lesz.

Jó.

Gézánk tudta, hogy mivel külföldön is volt a szolgálati időbe beszámító munkaideje, még jó korán, mintegy két éve nekifogott a papírok beszerzéséhez. Kiutazott, felutazott, intézkedett. Megtörtént a levelezés a két állam nyugdíjbiztosítója között, a külföldi csont nélkül igazolta az időt, nyugdíjalapot, a honi meg el- és befogadta.

Jó.

A hivatallal megbeszélt időben pontosan benyújtottunk minden papírt, pecsétest, igazolóst, munkaügyist, anyja neve, ennyi volt a nyugdíjalap, kisfaszom, mindent.

Aszitted???

1. ÚJRA megkérték a külföldi nyugdíjadatokat.

2. Újra elkértek minden régi papírt tőle, holott 2009. december 31-ig a magyar hivatal által igazolt, elszámolt, megvizsgált szolgálati idővel rendelkezett Gézánk. Lófaszt. Újraszámolták. Hogy hogynem ugyanaz jött ki. Nahát!

De!

Ma azt a választ kapta a szokásos érdeklődésre, hogy "átállították a számítógépeket a 2012-es rendszerre, ezért nem jár neki a nyugdíj".

??????????

Nem tettem a történetekhez semmit. Így jöttek sorban, ma 2012. március 9-én.

Azt olvastam az újságban, hogy szőlővesszőket vágnak február végén, elviszik egy laboratóriumba, ahol aztán elektromikroszkóp segítségével meg tudják vizsgálni. Jó alaposan.

Pontosan megmondják, hogy egy-egy rügyben mennyi és milyen fürt szőlő bújik meg.

Érted? Látják az elmúlt évet és a következőt. Tavaszt, nyarat, őszt. Látják, hogy abban az esetben, ha optimális lesz az időjárás (sose az, de valamiből ki kell indulni), akkor mennyi rügyet kell hagyni a vesszőkön.

Megállapították, hogy a cserszegi fűszeres PONTOSAN TUDTA, hogy hideg lesz a tél.

Teljesen elgyöngültem a lehetőségtől. Vajon a szakembernek eszébe jutnak a nyár végi szőlősorok? A napsütés, a szél, az eső? A szőlőszemek, nagyban? Finomban? A bor, ami majd készül belőlük?

 (A kép a Mesteré. Naná.)

Jól kinézek, kaptam egy ilyet. :))

Köszönöm.

3 dolog?

40-41-es a lábam. (ez már nem kettő?)

szeretem a fréziát

ragaszkodom  a 20 éves tévéMhez (mert ÉÉÉÉN vettem, részletre, alighogy elkezdtem dolgozni)

Bár kitétel volt, de a gyerekeimnek nem köszönöm meg, nem tudják, hogy írok róluk. eM éjjel elvágná a nyakam, Bé megállna a fejlődésben. Könnyen belátható, hogy nagy ár lenne mindkettő egy köszönetért.

Tovább adom.

Pancsának Gyöngyönpipiért

Anyusnak a másikat. Igaz, még egy kumma szót nem szóltam hozzá, csak csendben vigyorgok, mikor olvasom.

Meg a Theának is.

És én megcsinálom a négyet, mert igaz, Passaggia visszavonult a közélettől, de legalábbis egyirányúsította, de én igenis jót szórakozom rajta, még ha bajt is ír meg.

Szabályok:

-köszönd meg

- mondjál három valamit magadról

- add tovább 4 blogistának, akinek az írásain jót szoktál nevetni.